https://ritmuseshang.blog.hu/2017/12/12/_levetkozom_csillagokig
Levetkőzöm csillagokig
Hogyan „bányászható ki” egy hegyből annak saját muzsikája? Miért imádság a népzene? Alkuszik-e a vers? Hol fonódik egyéni és közösségi emlékezet? Buddha a tudat, Jézus a szív? Valóban a befelé fordulás a boldogság záloga? Kaphatók könnyek kedvező áron? Interjú Mile Zsigmond költővel, zenésszel, a Bajdázó egyik alapítójával.
„Börzsönyizene” – mondtátok többször is a Bajdázó egészen unikális megszólalására. Nemrég Baranyában jártam, és arra gondoltam, hogy ezek szerint létezhet „mecsekizene” is, és valahol már első zsengéit próbálgathatja mondjuk egy Zengő nevű zenekar…
Igen, minden helynek megvan a maga zenéje, és aki ráhangolódik, az meg tudja szólaltatni. Aki ott, benne él, annak van képe, mítosza, története róla, aki ott tölti a mindennapjait és nem hagyja el, az érteni, hallani kezdi a helyet. Kívülről ez nehezebb: pusztán oda-odakapva nem lehet megragadni a mélyben megbúvó zenét. Ha máshol élnék, másmilyen verset, dalokat írnék.
Hogyan „bányászható ki” egy hegyből a maga muzsikája?
Györffy Ákossal régóta barátok vagyunk. Sokat jártunk az erdőn, róttuk az utakat a hegyen. Csak mentünk, de ezt a tapasztalati anyagot nem terveztük tolmácsolni. Először egyéb módokon nyúltunk a zenéhez, és később azt vettük észre, hogy magától szólal meg a Börzsöny.
Gitárral, rock and rollal kezdtük, mint a legtöbben, aztán fordultunk a jazz és a komolyzene felé: ahogy változik az emberben a lelkület, úgy finomodik a műfaj. A zenei alkotás korai éveiben megtanultunk „kapálni”, és eljött az idő, amikor meg kellett tanulni a „földművelést” is. Hozzám mindig közel állt a költészet, így a megzenésített versek is, Cseh Tamást például sokat hallgattam. A saját dalok pedig saját stílust jelentenek, nem egy meglévő áramlathoz való igazodást, betagozódást.
Amerikai pszichedelikus folk, magyar népzene, ambient… Milyen szűrőn kellett mindezt átengedni, hogy ennyire esszenciális hangzást nyerjetek belőle?
Sok hatás ért, de mi nem gondolkodtunk. Egyszerűen csak lett valami a hömpölygésből, a sok beszélgetésből, erdőjárásból. Létrejött, kialakult ez a műfaj, és én nem tudtam, nem is akartam „bedobozolni”, felcímkézni azt. Egyébként, mi is az ambient pontosan? Ezt a helyzetet kerüljük ki azzal, hogy „börzsönyizenének” hívjuk, amit csinálunk. Sokat kísérletezünk, rengeteg a saját gyűjtésű minta – erdő, vagy épp hajóhang – a zenében. A “Megvallás” című, a Szűzanya köré felépülő dalban az öregasszony recitáló hangját például a márianosztrai templomban gyűjtöttem. Számunkra ez mind azt jelenti, hogy marad egy rés, egy kapu, ahol ki lehet lépni a műfajok és kategóriák előre lefektetett világából, és az improvizáció által lehetőség nyílik arra is, hogy átléphessünk a zenének egy olyan terepére, ahol még nem járt előttünk senki. Épp ezért természetes az is, hogy egy dalt sohasem játszol el kétszer ugyanúgy. Azért, mert meg van írva, a dal nem hal meg. Nagyon fontos, hogy a dalok maradjanak életben, ne száradjanak ki! Magánéleti történések mellett ez volt a másik oka a Bajdázó zenekar elmúlt évekbeli szünetének. „Egy kaptafa”-érzésünk volt, hiányzott az öröm, a fejlődés, jobban mondva a tágabbra nyitás.